The Old Man and the Sea

ugye, ugye már temettük a magyar fotbalt. nem csak azt. már mindent temettünk. vége, bezárjuk a boltot, ennyi, kész, nincs tovább. rakjuk ki végre MO-ra, h be vagyunk zárva. ez  volt mindenkinek az álma. mindenki látta már az apokalipszist közeledni. ti naivak!! mit tudtok ti már? semmit! MO-nak nem löttek, MO mindig volt és mindig lesz!
olyan óriási nagy különbséget vél mindenki felfedezni köztünk meg a NAGY NYUGAT közt. HAZUGSÁG, MIND HAZUGSÁG!!
MO nincs fényévekre a nyugattól! ezt vegye tudomásul mindenki!
én inkább azt mondanám, h egy kicsit baj volt a kondinkkal. kicsit a pszichénkel is baj volt. de ez mind a múlté! nincs több sírás meg jajveszékelés! a magyarok nem sírós emberek! a magyarok nem ijednek meg semmitöl! a magyar egy olyan vki, aki az ördögnek is a szemébe nevet!
nézzük csak meg a történelmünket. mindig túlerö ellen harcoltunk, mindig!!
ez volt mindig is jellemzö a magyar történelemre, h a favorit eltapos minket, mi meg eltününk. de nem, nem sikerült nekik. és tudjátok miért, mert a magyar embert nem olyan fából faragták. a magyar nem adja fel olyan könnyedén, a magyar nem esik el egy kis szellötöl!
ellenállóak vagyunk. ez nincs meg a nyugati szomszédainkban. ök félnek. féltik a vagyonukat, féltik az egészségüket, mert van egy csomó minden, amit félteniük kell. ez a mi nagy elönyünk!
én mondom nektek vége a sírásnak! nincs többé sírás! most felállunk a földröl és megint arra a szintre emelkedünk, ahol a helyünk! nem fogunk mi már grúzokkal, lettekkel, türkmén meg tudja fene kivel vetekedni (nem mintha azt mondanám, h ök rossz emberek).
megint ott leszünk a helyünkön meglátjátok!